Amur

(Ctenopharingodon idella Valenciennes)

 Méretkorlátozás alá esik 40 cm.

Kína északi részén és Szibériában őshonos, elsősorban az elszaporodott vízi növényzet irtására történt a célirányos telepítése Magyarország vizeibe 1970-es években. Azóta megtalálta életfeltételeit és rendkívül jól érzi magát, amit a kifogott példányok mennyisége és mérete is mutat. mivel zömmel növényi táplálékot fogyaszt, a növényzet sűrűjében kell, hogy keressük. Nevét az Amur folyóról kapta, Oroszország és Kína határfolyójáról, melynek középső és alsó szakaszán elterjedt. Tipikusan folyóvízi, ott is a meder mély, gyors sodrású részein tartózkodik legszívesebben.

Rendkívül izmos, nagytestű, torpedó alakú hal. Szája félig alsó állású, nagy szemei alacsonyan ülnek, ajkai vaskosak, bajusza nincs. Háta zöldes barna, oldala a pikkelyek fekete kontúrja miatt szürkésezüst, hasa sárgásszürke színű. Úszói kissé vörhenyesek. A tejesek mellúszói tavasszal, a test felőli oldalukon érdes tapintásúak. A méteresre megnövő amur maximális tömegét 25-30 kg-ra becsülik, általában 4-10 kg-os példányok kerülnek a halászok hálóiba.

Növényevő, édesvízi hal, főleg fonalas algákat, lágyszárú hínárféléket, idősebb korában a nádat és különféle vízinövényeket eszik. Vannak kivételek, amiket szinte sohasem eszik, mint például a sás a sulyom és a vízi tök. Vízi növényből naponta akár testtömege 140%-át is képes elfogyasztani (ez az adat a száraz növény nedves/élő állapotában sokkal több) de természetesen minél melegebb a víz, annál gyorsabb a tápanyagcseréje is.

Folyóvizekben az aljzatra tapadt élőbevonatot legeli, a lassú folyású részeken, öblökben, kőgátak mögött. Állóvizeken a nád fiatal hajtásait, és a hínárt, algákat, moszatot eszi, így itt kell keresni. Látott hallá csak akkor válik amikor a nádasban a vízre hajló nád levelét eszi, ilyenkor azt látjuk, hogy a nád szára megdől, majd a vízbe bukik, és eltűnik. Ez első jele, hogy amurok vannak a horgászhelyen. Az évszaknak megfelelően, hidegebb vízben a mélyebb, felmelegedő és meleg vízben a sekélyebb részeket keresi fel. Gyakran előfordul, hogy meleg nyári napokon, nagyobb vizeken egészen a felszín közelében sütkérezik csapatostól.

Szinte egész évben fogható, télen azonban kevés tápanyagot vesz magához. A nap bármely szakában fogható, ez horgászmódszertől függ, nyári melegben a víz minden rétegében előfordulhat, de főleg a nádasokban úszkál. Éjjel kihúzódik gyakran a part közelében, ilyenkor kevéssé óvatos, könnyebb lépre csalni. A rekordlistákat böngészve kitűnik, hogy a legtöbb példányt a nyári hónapokban és nappal ejtik el. Főleg a Ráckevei Dunán egy időben előszeretettel horgásztak éjszaka amurra, a vízpartot sárga fénnyel világították meg, mivel ez hat a legkevésbé riasztólak az amurra, ki lehet próbálni, eredményes lehet, ott ahol engedélyezik az éjszakai horgászatot.

A pontyozásnál említett horgászmódszerek megfelelnek itt is, annyi változtatással, hogy úszós horgászatban az osztott súlyú szerelék a legmegfelelőbb, mivel az óvatos hal így érez a legkisebb ellenállást a csali felvételénél. A fenekező horgászatnál inkább a csúszó ólmos módszert részesítsük előnyben, és a horogelőkére fűzzünk fel egy hungarocell vagy parafa dugó darabot, ami a fenék feletti lebegtetést hivatott szolgálni. Van egy átmenet a fenekezés és az úszós horgászmódszer között, amikor a csali a vízfelszínen van de az ólom a vízfenéken van. Főleg ezt a módszert nem túl mély tavakon alkalmazhatjuk sikerrel akkor, mikor az amurok a felszín közelében tartózkodva csipegetik a vízfelszínen úszó növényeket. A szerelékhez szükséges egy 40-80 g-os ólom és egy parafa dugó, ami a vízfelszínen tartja a horgot amire nádlevelet, vagy egyéb vízinövényt tűzünk.

A horgászbot legyen hosszú 3,5 m körüli a dobósúlya 80-150 g, mindenképpen parabolaakciójú botot válasszunk, mivel az amurok kemény harcosok, a fárasztáskor hosszú hirtelen kirohanásokkal védekeznek. Az orsót úgy válasszuk meg, hogy legalább 50-es zsinórkapacitású legyen, tehát 0,50 mm átmérőjű zsinórból férjen fel rá 100 m. A zsinór nyílt tiszta akadálymentes terepen lehet 30-as, ennél vékonyabbat ne nagyon használjunk főleg olyan helyeken ahol kapitális amurok is vannak. Akadós vízinövényezettel sűrűn benőtt helyeken akár 40-es zsinórt is használhatunk, vagy a most virágzását élő fonott zsinórok közül 0,25 mm-eset. A horognak, vastaghúsúnak és bő öblűnek kell lennie, hogy a halat biztosan tartsa. Méretét tekintve a 2-es mérettől egészen a 3/0-ás méretig variálhatjuk.

Mivel az amur növényevő, növényi eredetű csalikkal horgásszunk rá. A kukorica, különböző fajtái a legelterjedtebb csalik, a Ráckevei Dunán egy időben a száraz átfúrt kukoricát használták, mert ezt kevésbé tudja leverni a keszegnépség. eredményesek a különböző tésztagyurmák, amelyekbe növényi anyagokat is kevernek (lucernaliszt, pépesített zöldborsómassza). A bojlit is lehet alkalmazni, főleg tavasszal, amikor magas tápértékű élelemre van szüksége a halaknak. A főtt sárgarépától a dinnyeszeletig mindennel lehet próbálkozni, ami csak felhívja az amur figyelmét. A legfontosabb táplálékát, a friss nádhajtásokat is felkínálhatjuk neki, nagyon sok fogás igazolja a csali eredményességét.

Az amur kemény, harcos hal, az utolsókig képes küzdeni. Fárasztásának első fázisában egyenletes húzásokkal válaszol, ha ilyenkor meg tudjuk állítani könnyen nyerhetünk a küzdelemben, mert gyakran előfordul, hogy a hal horogra akadás után kezes bárányként hagyja magát vontatni, persze egy két trükköt megpróbál, azonban ha ilyenkor nem sikerül megszákolni, akkor esze veszett vágtába kezd, ilyenkor szokott a zsinór szakadni, rosszabb esetben a bot törni. Ilyenkor már kétesélyessé válik a küzdelem, csak akkor tudjuk megtartani a halat, ha elegendő mennyiségű zsinór van az orsón, ekkor képes egy -egy nagyobb példány 50-60 méter zsinórt is lehúzni egyetlen kirohanással. Éjszakai horgászatnál a megvilágítás is fontos lehet, ugyanis egyes esetekben tapasztalható volt, hogy a hal a felszínre húzáskor szinte megvadult, ha a horgászok vakítóan fehér fényt használtak a horgászhely megvilágítására, ezért ha tehetjük szórt fényben és lehetőleg kicsit sárgább tónusú megvilágítás mellet horgásszunk. Ha elérkezett a szákolás pillanata sohasem kapkodjunk, mindig várjuk meg azt a pillanatot amikor a halat tökéletesen tudjuk irányítani, és ekkor húzzuk a szák felé, majd egy határozott emeléssel billentsük bele a szákba. Előfordul, hogy a szák láttán megugrik, előtte célszerű a féket jól beállítani, mert könnyen durranós szakadás lehet a fárasztás vége