Kárász

(Abramis brama)

Tilalmi idő: Nincs. Méretkorlátozás alá nem esik.

Oxigénigénye kicsi, rendkívül szívós, szárazra kerülve is huzamos ideig bírja, olykor, ha befagy a jégbe, kiolvadva továbbél. Rovarlárvákat, férgeket, alsóbbrendű rákokat, csigákat, és növényi részeket fogyaszt.

Három éves korában ivarérett. Május-júniusban a növényzetre ívik. Az első évben olyakor csak 20-30- mm nagyságú, a második év végén is csak kedvező körülmények között nagyobb 100 mm –nél. Az 1 kg-ot ritkán éri e. A hazai rekordlistán szereplő, horoggal fogott legnagyobb kárász 1300 g- os. A kárász elsősorban mocsárlakó, másutt is az állóvizek iszapos helyeit keresi.

Külföldön a kárászt néhol halastavakban is tenyésztik ízletes húsáért. Nyugaton horgászhalként is nagyobb a jelentősége, Nálunk, a Persin állománya sűrűbb, elkorcsosult és apró maradt. Elsősorban, mint csalihal jöhet figyelembe. Hozzá teszem, ha a Peresin több pontyot lehetne fogni, a az előző állítás igaz is lehetne. Ha azt nézem, hogy saját tapasztalatom szerint 2-3 nap alatt akár 20 – 30 kg. kárászt lehet fogni, nem szabad megfeledkezni erről a halról sem! Így legalábbis nálam marad a sport hal kategóriában.

Érzékeny, könnyű úszós készséget, kis horgot használjunk, gilisztával, csontival, kenyér, vagy málégalacsinnal csalizva. Az alsó vízrétegben, a fenék közelében keressük. Kapása olykor csak az úszó rezdüléséből áll, illetve az úszó néhány mm-t emelkedik vagy süllyed, aztán megáll, és csak ezután indul el.Szívóssága kitűnő csalihallá teszi. A horgon napokig is elél, de mivel álldogálásra hajlamos, elsősorban eleven folyásban vagy állóvízben vezetgetve használjuk.