Törpeharcsa

(Ameiurus nebulosus)

Tilalmi idő: Nincs. Méretkorlátozás alá nem esik.

Észak-Amerikából hozták be Európába a 20. század elején, azóta az óvilág számos folyójának meg szokott lakójává vált, sőt azokban a holtágakban, ahol kedvező körülményekre talált, valamennyi halfaj közül ez a legszaporább. A legigénytelenebb halak egyike, a rendkívül oxigénhiányos, eliszaposodott vizekben is megél, s táplálék dolgában sem válogatós, a bentosz (vagyis a vízfenék és az üledék élővilága) híján növényi táplálékkal is beéri.

A leső harcsától eltérően a törpeharcsának 4 pár bajusza van, és sajátos szerve a hátán levő zsírúszó is, amely a már említett lazacféléket kivéve egyedül rá jellemző. Nappal általában a vízfenéken rejtőzködik, este és éjszaka indul élelemszerző körútra. Közvetlenül a fenék fölött úszik, és bajuszával végigtapogatja a terepet, nem akad-e valami fogára való. Ívása idején, májusban és júniusban a nőstény a fenék talajába mélyített fészkébe rakja ikráit, nemegyszer akár 13 ezret is, s a hím ettől fogva nemcsak az ikrákat őrzi, hanem egy ideig kikelt ivadékait is, amelyeket apró rajokban terelget, vezetget.A fiatal harcsához hasonlít. Feje aránylag nagy, lapított. Szeme apró. Ragadozó szája széles, tágra nyitható, szájpadlását sűrű, kefeszerű fogazat borítja. Szája körül, alul-felül 4-4 tapogató bajuszszál található. Törzse zömök, pikkelytelen, erősen nyálkás. Hátszíne sötétbarna, sötétszürkés, oldalai sárgás árnyalatúak, szürkésbarna márványozással, has színe szennyes sárga. Mell- és hátúszójának kezdősugara kemény, tüskés végződésű. Hátúszón kívül zsírúszója is van. Farok úszója alig bemetszett. Az azonos nagyságú harcsától elsősorban az különbözteti meg, hogy a harcsának csak egyetlen apró hátúszója van, bajuszainak száma felül csak kettő, farok alatti úszója pedig a végbélnyílástól egészen a farok úszóig húzódik.

Már kétnyaras korában ivarérett. Áprilisban, májusban ívik. Ívás előtt a tejes kisebb gödröt váj ki az ikrának az aljzaton. A nőstény 4-5000, 3 mm átmérőjű ikrát rak.A nálunk kistermetű hal háromnyaras korában csak 20-25 cm. Őshazájában jóval nagyobbra nő. A faluszéli pocsolyáktól az iszapos, csendesen áramló csatornákig mindenütt előfordul. Bizonyos időszakokban tömeges előfordulása észlelhető még az olyan nagy folyóvizeinkben is, mint a Duna és a Tisza (ahonnan aztán olyan nyomtalanul tűnik el, mint amilyen váratlanul megjelent).Úszóval vagy fenekezéssel egyaránt fogható.

Csaliként elsősorban a giliszta jöhet számításba, de az apró élő hal csali, a halszelet is jól megteszi: a hal csalikra általában a nagyobbja jön. Horgászata fenekező módszerrel a legelterjedtebb. Akár csúszó-, akár végólmos fenekező készséggel eredményesen horgászhatjuk. Amilyen igénytelen halfaj, oly kevés gondot okoz a horgászatához szükséges készség összeállítása. Bármilyen fenekező bot, tároló- vagy peremorsóval, tetszés szerinti zsinórvastagsággal. Horgunk azonban legyen minél hosszabb szárú, hogy könnyebben kioperálhassuk a falánk kis ragadozó szájából; nagysága legyen 1-4-es számú. a kapás élénk cibálásként jelentkezik. A megakasztott törpeharcsát óvatosan vegyük kézbe, mert tüskés úszóival fájdalmas sebeket okozhat. Úszós módszerrel a nagyon iszapos tavakban, csatornákban célszerű törpézni. Bármilyen goromba felszereléssel eredményesen fogható. Bátor, mohó kapását még a nagy csukázó úszó is jól jelzi.